Neeee apám újabban sokkol, a szokottnál is sokkal jobban, az mi? Omgomgomgomg meghaltam. Van egy ilyen miniteniszütő alakú elektromos légy/szúnyog/néha szegény pók - bocsánat én kis háziállataim :c - irtó valamije, és ma egész este azzal rohangászott és élvezkedett azon, hogy a szúnyogok hogyan szikráznak oO Erre jövök be bátyám szobájába, hogy idetelepszem a szupermegagiga jó gépéhez, közben meg dumálni akartam apával aki épp balettosokat megalázó módon hajlongva gyilkolászott, és így szólok: Hé apa! - rám néz, és ijesztően megszólal: - Ne hívj többet apának.. - mondom fuck, mi rosszat tettem megint, hogy kiakar tagadni :c Erre ilyen halál komoly arccal: - Én mostantól szúnyog gyilkos vagyok!! - hát én beszartam. De esküszöm. Ez így.. Sokkolt, utána meg olyan röhögőgörcsöt kaptam, hogy omgomgomg :'D Tényleg végem. Meg az az arc amivel közölte.. Istenem, tényleg senki sem normális nálunk, az utolsó reményfoszlányaim is eltűnnek lassan.
Amúgy meg lehet, hogy lesz egy utolsó nagy Balatoni buli és ááááá csajokkal ás ááá annyira rohadtul akarom, hogy összejöjjön és sikerüljön és lent strandoljunk és vigyük a gumicsónakot, és vízi csatázzunk, és nyomkodjuk egymást (vagy ami jobb, én mindenkit) a víz alá és barnuljunk, és cuki pasikat nézegessünk, és kutyát fürdessünk a babaúsztatóban és este a csillagokon szarakodjunk, és mind együtt nevessünk és áá basszus csak jöjjön össze *-* Nyáhááá - most meg elmegyek aludni mert úgy sincs jobb dolgom~~~~

Ja meg, kezdek szimpátiát érezni anyám húgának a férjével (aki ugye angol, ebből kifolyólag kemény 8-9-10 év alatt még semmit nem beszéltünk, ami elég kemény, főleg ha azt nézzük, hogy én annyit pofázok minden szarról mindenkinek), mert ma szegény átjött a családjával (ugye felesége, aki magyar, meg lányuk aki most így félig angolul félig magyarul beszél, kicsi Merci<3), és hát szerintem tök kirekesztve érzi magát a maga angoljával, meg unhatja is a fejét, elég uncsik vagyunk. Na de én kifigyeltem, hogy tényleg unja, vagy csak rohadt bátor és kíváncsi, mert a véletlenül előhagyott Mondo magazinom olvasgatta!!! Majd beszartam mikor véletlenül megláttam. De kétszer is megtette! Érdekelhette vagy nem tudom, de wááá. Kiderül a végén még,. hogy az egyetlen normális családtagunk az akivel még nem is dumáltam. Na idén össze kell magam szednem angolból, hogy utána kikérdezgessem: szerintem így is fél tőlem, vagyis, elég gyámoltalannak tűnik néha. Aranyos hapi.

Amúgy meg remélem ez nektek is fáj.
Az élet nagy igazságai~