Csak beszélgettünk, és beszélgettünk, és én közben beleszerettem.
Volt olyan, akivel ez sosem történt meg..?

De hagyjuk ezt a témát, mert bár nagyon igaz az idézet, most annyira nem aktuális. : 3 Épp ezért valami másról beszélnék, és hát na. Ugye manapság nagyon kevesen msn-eznek. Ha egyáltalán még használják : D Mindenki facebook-on intézi az efféle ügyeket, és ez valahol nagyon jó, valahol pedig, nem is tudom, elszomorít. Nagy msn-es voltam (na jó, azért annyira nem, de volt olyan idő mikor mindenki ott beszélgetett :3), és lehangoló mostanában felmenni, és nézni a pangást. Mert talán 4 embert ismerek akik gyakran fent vannak.. Ilyenkor furcsának tűnik az, hogy anno még volt 200 msn partnerem, és mindegyikkel beszéltem is sokat : D Persze facebookon ez most is így megy, bárkire ráírhatok, rám is rám írnak, és ott intézzük, csak akkor is, valahogy hiányzik az a régi kellemes érzés. Persze, ezért mondom, hogy valahol nagyon jó, mert ügyesen megcsinálták, és általában működik is rendesen. Csak hát na : )
Másrészről iszonyatosan jó érzés, hogy mostanában sok régebbi baráttal is újra tudtam beszélni! Vannak, akik nagyon hiányoznak, mert régebben órákat is társalogtunk, aztán valahogy eltávolodtunk. Persze ők netesek legtöbbször, de akkor is, az érzés változatlan. Tényleg, igazán örülök, hogy most újra hallhattam róluk! Ami pedig az élőket illeti, érdekes. Például volt osztálytársakkal alig tartom a kapcsolatot. Van pár aki nagyon *khm* elkanászodott - és most nagyon(!) szépen fogalmaztam, meg enyhén. Van aki egyszerűen eltűnt, van akivel én nem akarok beszélni (amiket művelt ez a minimum), és van akivel azért még ismerjük egymást : ) Én azt hittem mindig is, hogy mivel van facebook, és követjük egymást, és tuti látjuk, hogy a másik fent van, igaziból sose fog drasztikusan megváltozni velük a kapcsolatom: de hát na, ez nem így működik. Hiába az ismerősöm, hiába látom, hogy fent van, már valahogy nem érdekel.. Vagy fordítva. Itt pedig vége szakad a dolognak. Szóval rendkívül érdekes, hogy, akár a legjobb barátnőd is válhat semlegessé a szemedben, csak azért mert már nem egy osztályba jártok. Mert akkor jössz rá, hogy bár nem csak ez volt bennetek a közös, mégis ez hozta azt a láthatatlan kapcsot, ami összetartott titeket. A vége pedig, hogy őt már nem is ismered szinte, mással meg, aki kevésbé volt fontos, rendesen beszélsz, és az egész átértékelődik. Sose fogok például a saját legjobb barátnőmre haragudni, mert valahol érzetem, hogy ha elmegy abba a gimibe, mi már nem leszünk jóba. De mindig hiányozni fog, mert nagyon fontos része volt az életemnek, ugyanakkor örülni fogok, hogy mások előrébb léptek, még ha ők is máshol tanultak tovább - mert az élet és a barátság kiszámíthatatlanul halad. Ha pedig nem vigyázol, kegyetlenül lemaradsz..