Annyiraaaa utálom magam, el se hiszem. Egyrészt az esetek 70%-ban könnyelműen veszem az érettségit, hogy "há, ráérünk arra még". Aztán meg teljesen kétségbeesek, hogy Jézusom két hét. Aztán írok egy próbaérettségit és megnyugszom, hogy egész jól ment. Aztán kezdem ezt előröl.

Aki ismer, az előtt nem titok, hogy a mateknak élek. Csakis ezért kelek fel reggel, ezért veszek magamhoz táplálékot, a matek adja az örök tüzet, ami a lelkemet lángra lobbantja. Lol.
Nem, ez így teljesen hazugság. A matek éppen csak annyira érdekel, hogy tegnap nagy nehezen végre rászántam magam pár régebbi érettségi feladat átnézésére, majd One Direction (no komment, azt hiszem ez mutatja, hogy kicsit kivagyok) számokra csapattam, ahelyett, hogy a füzetet bújtam volna mint az osztályom nagy része.

Mikor bementem, csak azt láttam, hogy mindenki a matek felett görnyed, én meg így magamban, hogy "basszus, Dóri, basszus, te miért énekelted inkább Kiss you-t, ahelyett, hogy leültél volna a seggedre számolni???". Késő bánat, de egyébként is tudtam, hogy négy évnyi szenvedés után rajtam már nem segít, ha még gyors fellapozom az egyenlőtlenség megoldási módszereit. Amit szerintem el is rontottam, ügyes, ügyes.. Mindegy.
Egyébként hamarabb kész lettem megint, és van az a kellemes szokásom, hogy csak azért se vagyok hajlandó kételkedni magamban és rendesen átnézni a válaszaim. Helyette előkaptam a zörgős zacsim és elkezdtem eszegetni az otthonról hozott szalonnát sóskiflivel. Valószínűleg én vagyok az osztálytársaim kedvence, ahogy tömöm a fejem míg ők szorgalmasan számolnak. Ha, ez már majdnem alliteráció.

Tök fasza volt a mai nap is. Még az tehetné jobbá, ha anya nem a felső szintről kiabálna le apának a pincébe, hogy merre van a szemüvege, amivel két zárt ajtó mögül is sikeresen megzavar a gondolatmenetemben.

A múltkori bejegyzésben említettem, hogy történt pár változás, aztán mégsem tértem ki rájuk nagyon. Egyrészt mert sok ezek közül egészen kicsi, amiket felesleges külön említenem, elég annyit írnom, hogy változások. Így egybe, "oszt kész" - Idézőjelbe tettem, hogy ne higgyetek parasztnak, mert általában annak szoktak nézni mikor a csodálatos humorom miatt a "gyüttem", "dzsalok" és "oszt" szavakat használom. Kedvenc kifejezésem, az "oszt why" ami csodálatos népi kultúránk és a percíz angol tudásom mennyei ötvözése, egyébként meg imádom a népi dolgokat és minden tiszteletem feléjük, nehogy valaki megsértődjön na.
Szóval, hogy említsek pár változást. Levágattam a hajam. Igaziból én már két éve esküdöztem mindenkinek, hogy le fogom, de csak legyintettek. Aztán tegnap kicsit lesokkoltam pár embert (azt képzeljétek el mikor jönnek veled szembe a folyosón, és tényleg leesik az álluk), de igaziból összességében mindenki tök pozitívan fogadta (majdnem mindenki, de a többiek is csak kedvesen közölték, hogy szerintük mi a szitu, idézném a lányt aki 3 méterről kiabálta, hogy "fúújj"). Amúgy nem hiszem, hogy 15 cm mínusz ekkora dolog lenne, még akkor se, ha mióta ismernek, hosszú tincseimmel hadakoztam mindennap. Meg ez csak haj. Visszanő. Ezt főleg anyukámnak üzenem aki a létező összes módon le akart beszélni - de amúgy most már dicséri. Én meg imádom. Kész.

Ennek a bejegyzésnek se volt sok értelme, de jól esett leírni.
Sajnálom, hogy csapongó lett, mint én részegen.