Nagyon fura érzés, hogy lassan ide is úgy jövök fel, mint egy idegen. Vívódom a blogolással kapcsolatban, ami végül passzivitásba süllyeszt - bonyolult ez. Egyrészt annyi minden történik, annyi mindent mesélnék (és akkor talán nem a folyosón kiabálnék hülyeségeket, amik miatt az igazgató a nevemen szólítgatva - szerintem imádja a nevemet használni - elküldene kommunikációs szakokra, de egyébként tök aranyos ember), másrészt pedig nem érzem a motivációt, hogy leírjam, vagy azt, hogy egyáltalán letudnám.

Érettségi van emberek! Négy éve hallgatjuk, hogy mindjárt.. és basszus, most tényleg mindjárt. Az a röhej, hogy sokkal jobban féltem tőle egész eddigi életemben mint itt és most. Bár ennek egyértelműen az az oka, hogy a négy évem alatt érettségi tantárgyból sosem puskáztam (csukjuk be a szemünk annál a két matek képletnél még tizedikből, amiket a padra rajzoltam, mivel most úgyis benne lesznek a négyjegyűben), és emiatt úgy érzem, hogy valami kis alapot már igenis szedtem fel. Nem is az a félelmem, hogy megbuknék - szerintem nehéz megbukni ha kicsi erőfeszítést is teszel a dolgokért - inkább az, hogy nem sikerül elég jól. Magamhoz képest nehéz szakot választottam első helyre jelentkezésnél, amiről nem vagyok biztos, hogy nekem való lesz, de mindenképpen meg akarom próbálni! Ahhoz viszont jó kis emelt érettségi kéne. Szóval jajj.

Amik megnyugtatnak viszonylag, azok a próbaérettségiim. Például az emelt töri, ami számomra a legfontosabb, és amire hullasápadtan mentem be hajnalok-hajnalán (mert az emeltesek már 7-kor elkezdték írni). Teljesen kétségbe voltam esve, elcsúsztam az átnézéssel, és előtte való nap kb 3 könyvnyi anyagon rágtam át magam, hogy instant 6 óra törizés végeztével sírva aludjak el és keljek fel. Aztán bementem, mély levegőt vettem, és eldöntöttem, hogy kihozom ebből amit csak lehet. Nem tudom, hogy a karmám ennyire tiszta, vagy én vagyok végül is a jó úton.. de 83%-os lett, ami egy emeltnél "nem is annyira rossz". Drága tanárom ehhez mérten, egészen megdicsért, azt mondta, hogy "ez már nem is annyira rossz". Igaziból, imádom a maximalizmusát és teljesen igaza van. Egyébként istenien jó esszéket kaptunk, komolyan, mikor megláttam az "Erdély aranykora" címűt, hát azt hittem hátast dobok. Egyik kedvenc témám, egy pontot vesztettem belőle. Mondjuk, nagyon jó forrásokat is adtak hozzá. Egyébként sem dicsekvés lenne ez, nyilván a szerencsémtől is függött, és amúgy is az igazi érettségi miatt aggódok. Az az ami érdekel.

Ha a tanulást levesszük is van pár változás az életemben. Például elkezdtem sportolni, ami vicces ha valaki ismer, mivel utálok sportolni. Jó igaziból mindent utálok, ami nem megy, és a sport sose volt az erősségem. Viszont most találtam egy egészen szórakoztatót és rájöttem, hogy gyakorolni kell rinyálás helyett. Szóval rúdfitneszezek. Igen, igen, tudom. Ennél hétköznapibbat nem is választhattam volna. Egyébként ez nem rúdtánc mielőtt valaki azt hiszi (lol, mindenki azt hiszi) és meglepően kemény is. Karra és hasra erősítünk, és amúgy majdnem meghaltam már párszor az izomláztól, de múlthéten életemben először megvertem az unokatesómat szkanderben és ez mindent megért! (Szeretlek Szandra de muhahahahhahahahhaha) Mondjuk mindketten meglepődtünk, nem is tudom, ki jobban.

Most pedig abbahagyom ezt a bejegyzést. Annyi dolgom lenne.. Elcsúsztam az emeltes témakör kidolgozással, meg két irodalomtételt odaígértem egy osztálytársamnak. Rendet is kéne tennem, bár az angol unokatesóm úgyis jön ma és szétpakol újra (és megeszi a csokitojásom a csokicsibével, a galád). Na meg, így két-három héttel előtte szóltak, hogy amúgy jó lenne ha idén is mondanék beszédet a ballagáson, csak most a végzősök nevében - komolyan, meg kell tanulnom nemet mondani, nekik meg meg kell tanulniuk nem a próbaérettségik között az utolsó pillanatban szólni. Egyébként még csak nem is hízeleg, hogy azért választottak mert én lennék az etalon vagy ilyesmi. Csupán tudják, hogy más nem nagyon vállalja be. Szóval megyek és nézek egy csomó sorozatot, hogy elfelejtsem ezt a sok mindent.