Ismeritek azt az érzést, mikor történik valami, aminek nagyon akartok örülni, aminek nagyon örültök is, és mégis sokszor sírtok, mert rettegtek, hogy minden megint rossz lesz?
Jajj, tudom mennyire bizalomgerjesztően kezdtem, omg. Na jó, imádok egy icipicit mindent túldramatizálni, szóval tessék lenyugodni (főleg nekem), nincs itt semmi hatalmas para, csak minden olyaaaan jóóóóó.
Túl jó. Minden reggel úgy ébredek, hogy a tegnap megtörtént? Vagy csak álmodtam? De egyelőre még valósnak tűnik. Húha. Akkor viszont lehet, hogy dimenziót ugrottunk, mert ilyen dolgokra eddig annyi esély volt, mint, hogy a Makó elsétál Jeruzsálemhez és lepacsizik vele. Pontosan. Semmi.

Na, tényleg, boldogság van. Vagy valami olyasmi. Mármint ahwww, elképzelem és ahwwww, és még, és nagyon ahwww. Ebből gondolom mindenki sokat ért. Akkor annyit elárulok, hogy fiúügy. Nagyon ahwww fiúügy. Egyelőre top secret (ahahahaha csak minden második embernek áradozom róla végül is).

Mást most nagyon nem is akartam írni. Vagyis, annyi dolgom lenne még (fetrengeni és mosolyogni például, mert ezek fontosak), hogy semennyi. De akkor is, olyan szépen süt a nap, hátha lesz tavasz, inkább kimegyek és egy picit éreztetem magammal, hogy élek és minden wonderful.

sálálálálá