A mai nap legjobb jellemzője a fura. Csak úgy nagy vonalakban..

Mi az, hogy kisfiúk röhögcsélnek a fenekemen? Vagyis hetedikesek, az nekem pici, mert jó kis hierarchia fan felsősként kezdek mindenkit lenézni alattunk (amire semmi okom, mert a legtöbben tőlem még sokkal zsenibbek is, de nekem jólesik és csak és valamivel kompenzálnom is kell a baromságaim :D - meg amúgy sem komoly). Ezt amúgy bátyámtól tanultam, aki örömmel használta ki anno végzős korában, hogy én kis csicskaként mindig előrébb álltam a sorban, így volt hova betolakodnia. Hahaha. Hozzám. Elém. De a lényeg, hogy a fiatalok perverzsége ijesztő, miközben feltűnően méregetnek menza befizetésnél. Komolyan, félek a folyosóra menni!!
Végre irodalomtanárommal (akit amúgy nagyon szeretek) egyetértettünk valamiben, vagyis olyasmi. Elvittem mutogatni neki a Polaroidokat, bár végül véletlenül látta meg (köszönöm drága padtársam, hogy órán olvasgatod, hogy elvehessék). Mindazonáltal legalább dumáltunk egy jót erről is.
Ittam chili és mango ízű ásványvizet. Tetszett, grr.
Középmatek előtt a lyukasórámban barátnőmmel még turkálni is elmentünk, mert nemrég töltötték fel újra az árukészletet, ilyenkor pedig esélyes az ember kincsek lelésére is. Na most kifogtam egy olyan felsőt, amit eddig netről akartam megrendelni sokkal drágábban, és amit imádok, valamint egy irtó cuki kockás inget is (nem mintha márkabuzi lennék, de 500 Ft-okért atmosphere és topshop cuccokat halászni azért haláli jó érzés).
Mamám adott palacsintát nyamiii.
Ma először pedig találkoztam az új autósoktatómmal is, és rögtön mentünk két órát (mármint, na, annyi ideig, éljen a magyar nyelv, éljen az értelmes fogalmazás!). Hamar kivitt a rutinról, mert már vezettem ezelőtt, és szerinte okés vagyok, tehát bejártuk a várost és a közeli falvakat. Azt hiszem nagyon szimpi, remélem vele végre lezárhatjuk ezt a jogsi mizériát amit az előző oktatóm idézett elő, mikor kiderült, hogy még engedélye sincs és csak átvágott minket végig. Ez is egy izgalmas és hosszúúú történet. Hagyjuk is, majd talán egyszer.

Utállak hétfő, de ma egész szerettelek.
(Igen, csak a ruha teszi! Mármint nem az embert, hanem a szeretetemet.)