Tesóm gépénél ülök - és kurvára élvezem : DD

A legjobb érzés, vagy amikor a legboldogabb vagyok, egyértelműen azok a percek, amikor meghallok a szobámban valami jó kis dalt, és ösztönösön elkezdek rá hülyülni. Legyen az cikis tánc, léggitár, vagy csak tátogás a hajkefével. Abban a percben jólesik, és amíg nincs rá másoknak képi bizonyítéka, hogy ilyeneket teszek, addig ki is használom a kevés ilyen nyugodt és szabad percet. ÉS IGEN - ezt rohadt fontos volt közölnöm : D

Ma végleg lespannoltam a fizika tanár fiával. De hát muszáj, kell nekem az a fizika kettes - na jó nem, egyrészt semmit nem változtat a jegyemen a dolog, másrészt megvagyok kettes (sőt majdnem hármas! illetve, asszem az utolsó dogám óta megint visszaestem), na meg az apukájával olyan bensőséges a kapcsolatunk, hogy szerintem kb az agyára megyek C: Mindegy. A gyerek kitalálta, hogy játékokat fog csinálni, mert van egy ilyen hű de rohadt jó programja hozzá, és hát behozta rajzszakkörre is. Közben én megragadtam az alkalmat, hogy kifejtsem neki, miért lenne számára nyereséges üzlet, ha mikor felnőttként híres programozó lesz, csinál egy játékot a főszereplésemmel, amiért sok-sok pénzt kapok *muhahahaha* Mire rajztanár közölte, hogy nem is hülye ötlet, társuljunk, mert ő tud játékot kreálni, én meg karaktereket és textúrákat készíteni/tervezni. Ebben van amúgy valami, mert ő ezekhez lusta, és mert a jelenlegi karaktere egy csonka lábú seggarcú (eskü!) izéé, amúgy egész cuki dinó. Oké, mondjuk ez a prototípus, és igaziból csak a farkának nevezett mutáns seggfej benne a szörnyű - de az nagyon :'D Jó, oké, mondjuk én ezt túlreagálom.
Egyik barátnőm meg küldött nekem ajándékot Franciaországból *o* Van francia testápolóm, amit elakarok használni a lábamra, mert momentán az úgy is mindig kiszárad. Ez is érdekes volt nagyon :33
Amúgy meg nézzétek el nekem a sok hülyeséget, így fél 8ra már elfáradok :'D Pedig hujjujj, még fizikázni kéne, mert ha nagyon akar beírhat egy csomó egyest, meg amúgy is, és hát a törit se ártana átnézni, bár azt meg már kétszer halasztottuk és mindkétszer tanultam rá, szall elvileg most már mindent tudok Caesar-ról és Octavianus/Augustus-ról, de sosem lehet tudni! Éljen a principátus! Meg a 24 fasces - ha így írják. Meg amúgy is panem et circenses?

Először is leszögezném, hogy jó volt a mai napom, és ezeretem a hamburgert C: Másodszor, új életcélom van, betörni az éppen aktuélis kedvenc cipőmet, mert jelenleg nagyon fáj a lábam .-. De én fogok nyerni, ha! Addig pedig itt van egy ilyen izébizé (matek tanárom hogy szokta imádni, mikor ezt hajtogatom, ha megkérdezi mi is az a jel avagy szám) amit kaptam és gye.

Először is köszönöm Masika-nak és nickey-nek : ))
Aztán meg a szabályok. Mert az is van ám!

1. Köszönd meg neki, és linkeld be, kitől kaptad.
2. Írj magadról 7 különböző dolgot, bármi lehet az.
3. Add tovább ezt a díjat 15 más bloggernek.

1. Könnyen esek bele bárkibe - amivel a környezetem agyára tudok menni C: - de ezek nem is feltétlenül tartanak sokáig
2. Imáááádom a szalonnát és a hagymát .-. együtt és külön is (lány létemre ez ijesztő)
3. Meglepően perverz tudok lenni..
4. Eléggé szégyen, de ha elmegyek egy tükör előtt, nem bírom ki, hogy ne nézzem meg magam :'D (akár perceken át is)
5. Koffein függő vagyok: teát iszok egész nap, és néha energiaitalt is
6. Egyszerűen fanatikusan rajongok Zoro-ért a One Piece-ből *o*
7. Imádok rajzolni, ésésésésés, egyszerűen tényleg imádok :'D

Akiknek adnám.. Hát csak pár barátnak, mert másokat nem feltétlenül akarok ezzel terhelni, avagy nem terhelni, de na. Szóval:
Kriszta; Dryna; Lilla.

Ezt a sötétebb rúzsokért, és a régi elfeledett felsőkért!
Na meg, hogy Dryna agyára menjek a természetellenes mosolyommal :$

Az a helyzet, hogy nem haltam meg, és az oldalt se untam meg, és bezárni se akarom, és szünet se volt, és nem is rohadt le mind a két kezem, csupán lusta vagyok. De manapság ki nem? ^^" Mindenesetre végre rászántam magam, és bár így is addig húztam a dolgot, hogy hajnalban történt meg, de lecseréltem a kinézetet. Mondjuk a régit nagyon imádtam, de hát na, egy idő után muszáj váltani - ez van sajnos.
Azonkívül nem mondhatnám, hogy hű de rengeteg dolog történt. Illetve valami mégis. Van aki biztos hallott róla, van aki meg nem, de az iskolánkat kisebb botrány övezi. Ugyanis egyházi fenntartásúvá akarják tenni, ami ellen lázadunk. És itt most nem azon van a hangsúly, hogy melyik felekezet venné át, hanem azon, hogy semelyik se tegye. Nem egyházi iskolába jelentkeztünk, és bár megígérték, hogy nem változtatnak se a tanrenden, se a foglalkozásokon, se semmin - ugyan ki hiszi ezt el? De a legnagyobb probléma mégis az, hogy nem csak sok barátot vesztenénk el - akik már bejelentették, hogy mennek ha a sulit átveszik - hanem talán még tanárokat is..
Ez elég zavaró tekintve, hogy egyszerűen hihetetlen az osztály és az iskola! Talán egy tanárom van akit nem kedvelek különösképpen de még vele is l kijövünk. Az osztály pedig? Még egy ilyen rendes, összetartó és szeretetteljes osztály nincs! Ez nyálas meg minden, és persze mi se bírjuk egymást teljesen - tehát vannak ellentétek - mégis tökéletesen kijövünk és számíthatunk egymásra. Pedig ez meglepő tekintve, hogy 5 fiú mellé 30 lány társult. És mégis.. Igaziból az egész olyan, mintha túl szép lenne. Valahogy el se hiszem - és most lehet, hogy az egésznek annyi lesz. Ezt pedig nem bírnám elviselni..
Ezért van tehát gond ezzel az egésszel. Meg mert belső ellentéteket is szít, tekintve hogy az egyik legjobb barátnőm totál a vezetés döntése mellett áll, és a múltkor se lett szép vége a beszélgetésünknek. Hiszen ő képes volt a fejemhez vágni, hogy én nem hallgatom meg, és azért vagyok a felekezete ellen. Ez pedig fájt! Mivel elmentem vele a kedvéért a felekezete nyílt napjára, mindig mesélhetett nekem róla, mindig mutogatta a dalokat, amik közül még meg is dicsértem nem egyet. Tehát ha valakivel megbeszélhette ezt az egészet, aki kívülálló volt, az csakis én lehettem. Ezek után ez fájt - de persze nem haragudtam rá. 9 évnyi barátság után, az ember hülye lenne egy rossz mondatért eldobni mindent : ) Csak az a rossz, hogy ez az egész még erre is kihat.. Minek a macera, miért nem hagynak minket békén? Miért kell mindig valamit tenni, közölni, létrehozni, amin aztán csak a veszekedés, az indulatok és a feszültség üt ki.

Legyen már nyugalom, könyörgöm!!